![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2021/02/united-kingdom-162452_960_720-1-150x150.png)
16 és 13 millió évek között egy sekély és meleg vizű tenger hullámzott a kialakulóban levő Kárpát-medence helyén. Nevét onnan kapta, hogy Bécs közelében Baden Soos nevű település határában található az a feltárás, ahonnan először leírták az ekkor élt tengeri állatok maradványait, főleg puhatestűhéjakat.
![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2020/04/IMG_7793-1024x683.jpg)
A tenger jellegzetes üledéke a lajtamészkő. Ez az elnevezés Ausztria és Magyarország határvidékére vezet, ahol ennek a kőzetnek jellegzetes előfordulásai találhatók. Közülük talán a legismertebb a kulturális eseményeknek is helyszínül szolgáló fertőrákosi kőfejtő. Egy tipikus előfordulása Budapest közelében a rákosi vasúti bevágás és megtalálható a Cserhátban is. Itt a legimpozánsabb feltárása a már felhagyott mátraszőlősi mészkőbánya, vagy a szentkúti barátlakások.
![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2020/04/Matraszolos_0499-1024x683.jpg)
A miocén korú lajtamészkő alapvetően különbözik a Bakony, a Vértes, a Gerecse, vagy a Bükk-hegység középidei (200-60 millió éves) mészköveitől. Jóval fiatalabb, ezért nincs átkristályosodva, lazább és az ősmaradványokat is jobb állapotban őrizte meg. Az ország egyik ősmaradványokban leggazdagabb üledékes kőzete.
![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2020/04/Szentkut-17-1024x681.jpg)
Ezek az ősmaradványok egy sokszínű tengeri életközösség emlékei. Megtalálhatók közöttük zátonyépítő korallok, algák, mohaállatok, tengeri sünök, tengeri csillagok és természetesen kagylók, csigák tömege. Csak a cserháti lelőhelyekről 210 kagylófajt írtak le. Mellettük mikroszkopikus méretű egysejtűek is nagy tömegben éltek, melyek apró vázai vegyi kezeléssel és finom szitákon való átmosással nyerhetők ki a kőzetből. Nem hiányoztak a tengeri gerincesek sem: cápák, ráják, delfinek, fókák, tengeri tehenek elmaradhatatlan lakói voltak a Bádeni -tengernek. Néhány szerencsés lelet pedig azt bizonyítja, hogy időnként nagytestű bálnák is ellátogattak ebbe a térségbe.
![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2020/04/IMG_7788-1024x683.jpg)
A Bádeni-tenger élővilága nem is a mai Földközi-tengerhez, inkább a mai Vörös-tengerhez hasonlított. A víz hőmérséklete aligha süllyedt 16 °C alá. Erre az alapján következtetünk, hogy a telepes korallok és a szubtrópusi rokonságú tengeri sünök és puhatestűek ma élő leszármazottai ilyen körülmények között élnek.
![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2020/04/IMG_7789-1024x683.jpg)
Német kollégáink a kétéltűek és hüllők maradványainak elemzéséből arra következtettek, hogy 17 és 14 millió évek között volt Közép-Európában a „középső miocén klímaoptimum” időszaka, amikor valódi szubtrópusi éghajlat uralkodott területünkön.
![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2020/04/IMG_7791-1024x683.jpg)
A Bádeni-tengerben jórészt szigetként működtek azok a vulkánok, melyek a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Cserhát és a Mátra ma felszínen levő vulkáni kőzeteit produkálták. A gigászi erejű kitörések csak helyileg befolyásolták a tenger élővilágát, jelentős pusztulást nem okoztak. A Bádeni-tenger életközösségét egy lassú geodinamikai folyamat veszélyeztette igazán komolyan, mégpedig a mai Dinári-hegyvidék és a Júliai-Alpok fokozatos emelkedése és jelenlegi helyére történő mozgása. Ennek során a Földközi-tengerrel való kapcsolat egyre szűkült, végül egy mai Boszporuszhoz és a Dardanellákhoz hasonló tengerszorossá keskenyedett. Ez a szoros először 14 millió évvel ezelőtt záródott el, pontosabban ekkor a világtengerek szintje egy időre alacsonyabb lett, így a tengeri összeköttetés megszakadt. Az elszigetelődött Bádeni-tenger vize a száraz, meleg éghajlaton erősen párolgott, a tengervíz sótartalma besűrűsödött. Ekkor keletkeztek az erdélyi és a kárpátaljai sótelepek. Ez a „sókrízis” néhány százezer évig tarthatott. Utána a tengerszint újra megemelkedett és majdnem egy millió évre még visszaállt a tengeri kapcsolat.
![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2020/04/IMG_7797-1024x683.jpg)
Szlovén kollégáink bizonyították, hogy a tengerszoros csak 13 -12,8 millió évek között záródott el végleg. Ez az esemény katasztrofális kihalást eredményezett a Bádeni-tenger élővilágában. Eltűntek a víz sótartalmára érzékeny tengeri sünök, tengeri csillagok, de a puhatestűek közül is több, mint 500 faj esett áldozatául ennek az eseménynek. Végső soron az egész életközösség kipusztult. A nagytestű tengeri emlősök sem tudták már felkeresni területünket. Néhány kisebb méretű delfinfaj azonban kivételesen tudott alkalmazkodni a tengervíz megváltozott összetételéhez. Maradványaik a bádeni korszakot követő korai szarmata korszak üledékeiben még előfordulnak.
![](https://www.pasztoimuzeum.hu/wp-content/uploads/2020/04/IMG_7799-1024x681.jpg)