A mátraszőlősi Függő-kő és a Függő-kői-barlang

Mátraszőlős község északnyugati részén a Hévíz-patak völgyét követve juthatunk el a már felhagyott „Vöröskő-bánya” udvarára. Ennek a patak felőli szélén találjuk a Függő-követ, mely egy 12 m magas vörös színű andezitből álló sziklaforma. NY-ra néző fala jellegzetesen visszahajló. A sziklaeresz alatt egy 5 m szélességű sziklaodú található.

A Függő-kő aláhajló NY-i fala és a belső üreg bejárata

Maga a kőzetanyag andezitláva, melyet a földtani szakirodalom az alsó andezitkomplex, vagy Hasznosi Andezit részeként tartja számon. Ez a lávaömlés a Cserhát és a Mátra miocén vulkánosságának kezdeti fázisában történt és tenger alatti kitörések során ömlött ki. A tengervízzel való kontaktus eredményének tartják a rengeteg hólyagüreget, mely a Függő-kő felszínén is látható.

Gázhólyag üregek tömege a Függő-kő felszínén

Egyes vélemények szerint a Függő-kő sziklafülkéje is egy nagyobb gázhólyagüreg maradványa.

Ugyancsak a tenger alatti kitöréssel magyarázzák, hogy a Hasznosi Andezitet alkotó ásványok erősen átalakultak, így a kőzet sajnos nem alkalmas radiometrikus kormeghatározásra. Közvetett bizonyítékok alapján azonban joggal feltételezzük, hogy a kitörések 17 és 16 millió évek között történtek. A Zagyva-völgyének ekkor még nyoma sem volt, így a Cserhátban és a Mátrában előforduló alsó andezitet egyetlen nyugat-mátrai kitörési centrumból származtatják.

A Függő-kő déli irányból

A kőzet szerencsére megőrizte a keletkezésekor uralkodó mágneses irányt, ami – meglepő módon 80 °-al tér el a jelenlegitől. Ez majdnem derékszög! Fentebb a sámsonházai szelvényről és a Tari Dácittufáról írott bejegyzésünkben már említettük, hogy a miocén kor folyamán jelentős vízsszíntes irányú elmozdulások is történtek, melyek során az a kőzetlemez, mely a mai Észak-Magyarországot is magán hordozza egy óramutató járásával ellentétes forgó mozgás révén került mai helyére.

Az alsó andezitet kiöntő vulkán rég eltűnt. Teltek az évmilliók. Eltűnt a melegvizű Bádeni-tenger, majd a Szarmata-tenger, lassan, de biztosan emelkedtek az Alpok és a Kárpátok, végül feltöltődött a Pannon-tó is és a jégkorszak során fokozatosan kialakult a Cserhát és a Mátra mai formája.

Megjelent a Hévíz-patak elődje is és elkezdte bevágni medrét. Ennek során alakult ki a Függő-kő mai visszahajló oldala. A patak egy idő után még mélyebbre vágódott és a sziklafal alatti terasz szárazra került. A visszahajló fal menedéket adott ragadozó madarak és ragadozó emlősök számára, melyek zsákmányaik emészthetetlen csontjait itt halmozták fel. A jégkorszak végén a szelek löszport is felhalmoztak a sziklateraszon. A lösz elég meszet tartalmaz, így a csontmaradványok nem oldódtak ki.

A Függő-kő aláhajló fala

A csontokra először Varga András muzeológus figyelt fel. 1978 és 1982 között Jánossy Dénes, Krolopp Endre és Kordos László végeztek őslénytani ásatásokat a sziklafal alatt felhalmozódott löszös kőzettörmelékben. A szelvényt 19 finomrétegtani szintre bontva vizsgálták. A minták iszapolása és alapos átválogatása után 33 csigafaj 339 példányát és 54 gerinces faj 2184 egyedét határozták meg.

A kitöltés alsó szakaszából olyan állattársaságot mutattak ki, melyek a jégkorszak hűvös éghajlatához alkalmazkodtak. Ennek lényeges elemei pl. a Vallonia tenuilabris n. csigafaj, mely igen gyakori a jégkori löszös üledékekben. A gerincesek közül előfordul egy nagytestű békafaj, a Rana mehelyi, sarki hófajd: Lagopus lagopus, havasi hófajd: Lagopus mutus.  A kisemlősök közül leggyakoribb a szibériai pocok: Microtus gregalis, de előkerült az örvös lemming: Dicrostonyx torquatus és a patkányfejű pocok : Microtus oeconomus. Utóbbi jégkori reliktumként ma is megtalálható hazánk faunájában.

Ez az állattársaság a mainál lényegesen hűvösebb éghajlatot jelez, ahol a júliusi középhőmérséklet 12-14 °C körül alakult (ma 19 °C). A fauna felhalmozódásának legvalószínűbb kora az utolsó jégkorszak 21-25 ezer évvel ezelőtti hideg periódusa.

A szelvény felső szakaszából már kivétel nélkül olyan fajok maradványai kerültek elő, melyek ma is élnek, pl. a nagy pele: Glis glis, a mogyorós pele: Muscardinus avellanarius, vagy a mezei egér: Apodemus agrarius.

A mátraszőlősi Függő-kő és a sziklaüreg is védett természeti emlék. Ugyanúgy védelemre és figyelemre érdemes, mint egy középkori templomrom. Kívánatos lenne, ha az ide látogató turista nem kidöntött tájékoztató táblát, valamint illegális tűzgyújtás és szemetelés maradványait látná.