A Cserhát vulkáni formáinak jellegzetes elemei a kb. 10 km hosszú és 10-25 m széles andezittelérek. Ezek hasadékvulkánok működésének emlékei. Az utóbbi évtizedek kutatási eredménye, hogy két generációjukat lehet megkülönböztetni: a Szanda, Bercel, Bér, Hollókő, Mohora közelében található, nagyjából K-Ny-i irányú telérek kora 15-14 millió év. A Szécsény és Kisgéc közelében húzódó, ÉÉNY-DDK-i irányú telérek fiatalabbak: 13,5 ± 0,6 millió év.
Anyaguk sötétszürke, v. fekete színű piroxénandezit. Ennek különleges megjelenési formáját láthatjuk a béri Nagy-hegyen és a felhagyott szandai kőfejtőben. Ezek az oszlopos szerkezetű andezitek. Kialakulásuk az andezitláva lassú kihűlése során történt. A kihűlés zsugorodással jár együtt. Ennek során a hűtési felületre merőleges repedések keletkeznek. A repedéshálózat alakja az energetikailag legkedvezőbb formát veszi fel: ez a hézagmentesen illeszkedő ötszögek és hatszögek együttese. Ezt a jelenséget a napjainkban is működő vulkáni területeken lávatavak kihűlése során közvetlenül is megfigyelték.
Az oszlopos szerkezet kialakulásának lehetőségét a láva ásványi összetétele is meghatározza. Egy nógrádi diáknak illik tudni, hogy az oszlopos szerkezet a bazaltlávák kihűlése során a leggyakoribb. Ennek nagyszerű példái a Somoskő és a Szilvás-kő „bazaltorgonái”. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Salgótarján környékén és a határ túloldalán, a Cseres-hegységben található bazaltok jóval fiatalabbak (8 -1 millió év) a Mátra és a Cserhát andezitjeinél.
Andezit esetében ez forma lényegesen ritkább, ezért a béri Nagy-hegy északi oldalán található ívelt oszlopokat méltán tarthatjuk világviszonylatban is ritkaságnak.
Megjegyzendő, hogy a béri előfordulás nem is olyan régen vált ismertté. Először a földtani és a természetvédelmi szakemberek figyeltek fel rá a nyolcvanas évek elején. Fennmaradásához minden bizonnyal hozzájárult, hogy itt csak kisüzemi módszerekkel és viszonylag rövid ideig folyt bányászati tevékenység.