Ugye milyen természetes nekünk, hogy van egy romkertünk, vannak jeles középkori emlékeink, de hogy ezt kinek köszönhetjük, arról is illik megemlékezni. Főleg most, abból a szomorú alkalomból, hogy elveszítettük. Sok pásztóinak egyszerűen csak Ilonka, Ilu, később már inkább Ilu Néni, hiszen kezdettől fogva megtalálta a hangot a helyiekkel és teljes mértékben hiányzott belőle mindennemű felsőbbségesség.
Diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte László Gyula tanítványaként. 1964-től az Országos Műemléki Felügyelőségen (és annak jogutód szervezeteiben) dolgozott régészként és főosztályvezető helyettesként. Innen vonult nyugdíjba 2000-ben. 1965 őszén jött először városunkba azzal a nem kisebb feladattal, hogy találja meg a pásztói középkori apátságot. Az első kutatóárokkal belefutott az apátság szentélyének alapjaiba. Ez az első siker egy közel fél évszázados kapcsolat kezdete volt a kutató műemlékes régész és Pásztó között.A sikeres próbaásatást az apátság teljes területének feltárása követte, majd erre alapult a romkert kialakítása. 1967-ben feltárta az áruház alapozási munkái során előkerült nemesi lakótorony pincéjét. Ezt sajnos nem sikerült megőrizni. 1978-ban következett a kántorház belső területének kutatása, mely számos régészeti szenzációt eredményezett és 1984-ben Oskolamester háza néven ebből lett a város első muzeális kiállítóhelye és a Pásztói Múzeum első egysége. 1979-ben tárta fel a kolostor kovácsműhelyét, 1981-82-ben a hatszögletű kápolna alsó szintjét, 1986-ban következett az üveghuta feltárása, mely közép-európai viszonylatban is egyedülálló ipartörténeti emlék, 1987-ben a Muzsla-tetőn 14. századi pénzlelet került elő, 1997-ben megírta a Pásztói Múzeumban ma is látható „A Ciszterci Rend története a középkorban” c. kiállítás forgatókönyvét, és végül 1999-ben a Szalai malom kutatása volt az utolsó pásztói ásatása. 2018-ban megjelent a „Pásztó a középkorban” c. kötete, melyben összefoglalta városunkban és annak környékén végzett kutatásainak eredményeit, valamint azok történeti összefüggéseit. Ez a könyv alapmunka mind a régészek, mind a történészek, mind tanárok, diákok, vagy egyszerű laikus érdeklődők számára. A Pásztói Múzeum megalapítása, fejlődése és a kolostorépületben való elhelyezése sem valósulhatott volna meg az ő aktív közbenjárása nélkül. Utolsó éveiben is figyelemmel kísérte tevékenységünket. Nekünk természetesen munkásságának ez a szegmense a legfontosabb, de dolgozott a Bodrogköz templomain, Zalában a Zalalövő –Zalamindszenti templom kutatásán, a Bélapátfalvi apátság melléképületeinek feltárásán, továbbá Bátaszéken, Szentgotthárdon, Zsámbékon, Jákon. Mindenütt középkori egyházi építmények feltárása volt a feladata. Ezen belül is különösen a Ciszterci Rendhez kötődő épületek kutatásában szerzett értékes tapasztalatokat. A felsőoktatásban sohasem tanított, de ásatásain számos fiatal régészt nevelt.
Szellemi hagyatékában, az általa létrehozott muzeális kiállítóhelyekben, barátai, kollégái, tanítványai és a pásztói emberek emlékezetében él tovább.
