Pásztótól a Karib-tengerig

Pásztó városának számos olyan ikonikus személyisége van, akire méltán felnézhetünk.
Fekete József közéjük tartozik. 1936. augusztus 16-án született Pásztón. Ifjúkora a háborút követő nehéz évekre esett, amikor ebben az országban ma már elképzelhetetlen szegénység volt. Már a középfokú tanulmányok végzése is keveseknek adatott meg.

Akkoriban indult Pásztón egy középiskolai osztály, amiből később gimnázium fejlődött.
Fekete József az első tanulók között volt. Egyik meghatározó és őt inspiráló tanáregyéniség volt akkoriban a pályakezdő Székely András, aki rövidesen az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének professzora lett és a Mátra egyik legkiválóbb ismerője volt. Az ő biztatására került a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, melynek 1955 és 1961 között hallgatója volt és amelyet kitüntetéses oklevéllel végzett el. Ez után következett a szakmérnöki képesítés. 1961-től nyugdíjazásig (2006) Agrártudományi Egyetem Talajtani és Agrokémiai Tanszékének munkatársa volt. 1969-ben kandidátusi fokozatot, majd 1991-ben akadémiai doktori fokozatot nyert.

1969-től 1973-ig tanácsadó szakértőként dolgozott Kubában. A kubai évek meghatározók voltak számára. Megismerkedett a trópusi talajok sajátosságaival és a hozzájuk igazodó agrotechnika kifejlesztésében dolgozott. Munkája mellett ismerkedett meg a tenger élővilágával. Egy egyedül álló gazdagságú tengeri puhatestű gyűjteményt állított össze, melyet 2013-ban a Pásztó Múzeum részére adományozott. 2017 június 5-én, életének 81. évében hagyott itt bennünket örökre.

Életpályáját az a két közeg határozta meg, amely döntő fontosságú az emberiség túlélése szempontjából: a termőtalaj és a tenger. Ezek termőképességének, tisztaságának és produktivitásának megőrzése kulcsfontosságú az emberiség élelmezésének biztosításához.

Szabad idejében festett. A nógrádi várakat ábrázoló sorozata látható a kiállításban. 
Életének tehát három legfontosabb vonulatát: a szakmai pályafutást, a tengeri puhatestű gyűjteményt és a képzőművészeti tevékenységét egyaránt bemutatjuk a kiállításban.

És végül álljon itt egy mai kor emberének szánt megszívlelendő figyelmeztetése:

„ A modern ember reményei, törekvései és cselekedetei mind az anyagi világra összpontosulnak. Alig van értéke, vagy teljesen értéktelen számára mindaz, ami nem számszerűsíthető, nem mérhető, pénzben ki nem fejezhető. Ami megfoghatatlan, kívül esik az érdeklődési körén. A természettől nagyon messzire szakadt, és ami a természetben, vagy a természet fölött van, az eszébe sem jut. Nem fogadja be a természet szépségét, nem óvja eléggé, sokkal inkább szennyezi és rombolja azt. Pedig már Marcus Aurelius római császár is figyelmeztetett: Ha úgy cselekszel, hogy tevékenységed mindig összhangban áll a természettel, akkor boldogan élsz.”

Kategória: Főoldal, Időszaki kiállítások, Kiállítások | A közvetlen link.